Ebben a szokatlan helyzetben sok embernek egyik napról a másikra kellett feladnia az addig megszokott életvitelét. A bizonytalanság felfokozódásának érzése egyre több embert érint. Elszabadult erők generálják most a külső világ jelenségeit, és vigyáznunk kell, hogy a külső kaotikus jelenségek áradata ne telepedjen rá a tudatunkra, az elménkre.

A járvánnyal, a vírussal kapcsolatban naponta bombáznak bennünket egymásnak teljesen ellentmondó hírekkel, álhírekkel. A kifelé fordult, a külső világba kapaszkodó elme ebben a helyzetben egyre bizonytalanabbá, zavarodottabbá válik, és ennek következtében felfokozódnak benne a negatív érzelmek, érzések. Amikor az elmét irányítatlanul hagyjuk szétszórttá, csapongóvá, kaotikussá válik. De úgy is fogalmazhatunk, hogy a kontrollálatlan tudat alaptermészete a szétszórtság. Ebben az állapotban a tudat feltétel nélkül elfogadja az érzékszerveken át beáramló információkat, ami a gondolatok és érzelmek összevissza áramlását, kavargását idézi elő. Ekkor egyre könnyebben találhatjuk magunkat úgynevezett érzelmi hullámvasúton, mely egyre negatívabb, sötétebb tudatállapotok felé száguld velünk annak megfelelően, hogy milyen mértékű a tudat feletti kontroll elvesztése.

Már a mai modern tudomány is megállapította, hogy minél inkább elmerülünk a céltalan álmodozásban, gondolatkavargásban, minél inkább abba hagyjuk a céltudatos, célirányos cselekvést, annál nagyobb mértékben kellemetlen információk jelennek meg a tudatunkban. Ez az állapot pedig csapdába csal bennünket, mert minél nagyobb mértékben betöltik a tudatot a negatív érzelmek, annál nehezebb a gondolatok és a tettek irányítása. Ezért kell nagyon vigyáznunk arra, hogy a jelenlegi járványhelyzetben kialakult ilyen-olyan erők által generált kaotikus információ áradat ne mérgezze meg a tudatunkat. Ne engedjünk teret ennek!

Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ne vesszünk bele a különböző vélemények, állítások, hírek áradatába, ne onnan próbáljuk kihámozni a jelenlegi helyzet igazságát, mert ezek nem fognak segíteni rajtunk, hanem inkább a rendezetlenség irányába terelik az elménket. A Maddzsima-nikájában olvashatjuk Buddha következő példázatát: „Feltételezzük, hogy valakit eltalál egy mérgezett hegyű nyíl és a barátok és rokonok találnak egy doktort, aki el tudja távolítani a nyilat. Ha ez az ember azt mondja, „addig nem vetetem ki ezt a nyilat, amíg nem tudom, hogy aki rám lőtt hogy hívják, ki volt a családja, pap volt-e, herceg, vagy kereskedő. Addig nem vetetem ki, amíg nem tudom, hogy miféle íj volt és a nyílhegy közönséges volt vagy fém”. Ez az ember meghalna még azelőtt, hogy az összes kérdésre választ kapna.”

Nyugalmunk, lelki és testi egészségünk érdekében, most nekünk sem azzal érdemes törődnünk, hogy honnan jött, mi okozhatja, vagy, hogy van-e egyáltalán ez a járvány, hanem fel kell ismernünk a helyzetnek a lélekre gyakorolt óriási elgyengítő hatását. Minél jobban rátelepszik a lelkünkre a zűrzavar, annál jobban elgyengülünk lelkileg, majd előbb vagy utóbb testileg is. Meg kell erősítenünk tudati, lelki immunrendszerünket is.

Mi lehet a megoldás?

A szétszórtság ellentéte az összeszedettség, ezért a tudat szétfolyását mederbe kell terelni. Lelki energiákat kell áldoznunk a belső rendezett állapotok létrehozásáért és fenntartásáért. Ez természetesen nem könnyű, hiszen az árral, a nagy áramlattal szemben kell haladnunk. Azonban az is igaz, hogy az emberi lény egyik kiváltsága, hogy ura lehet saját szellemi tevékenységének. Tudati, lelki immunrendszerünk megerősítésének egyik nagyszerű módja a koncentráció gyakorlása. Noha tudjuk jól, hogy például a jóga útján, ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk gyakorolni a koncentrációt egy sor előzetes megalapozó gyakorlaton kell végig haladnunk; mégis nem kell arról lemondanunk, hogy a kevésbé képzett tudat is elkezdjen közelíteni a koncentráltabb, egybefogottabb elmeműködés felé. Az ősi tradicionális spirituális utak már régóta tanítják, de már a mai modern pszichológia is kutatási eredményekkel támasztja alá, hogy életünk legszebb, legörömtelibb pillanatait olyan tevékenységeknek köszönhetjük, amelyekben létre tudunk hozni és fenn tudunk tartani hosszabb ideig egy aránylag folyamatos koncentrált, elmélyült, belemerült állapotot. Csak a célirányos tevékenységek képesek rendet és jó hangulatot teremteni a tudatban. Ahogy fokozódik a tudat koncentráltsága, a benne lévő eredendő szétszórtság úgy kezd a rend irányába elmozdulni. A koncentráció hatására a tudat tisztulása is elkezdődik. Minél hatékonyabb a koncentráció, annál hatékonyabban szabadulunk meg a negatív tudattartalmaktól. A koncentrációban eltűnik a két-ség, a fél-elem, minden elmozdul a tudatban az egy irányába. Minél koncentráltabb, egyhegyűbb a tudat, annál kiegyensúlyozottabban áramló elmeműködés jön létre benne. Felszabadultság, magabiztosság, boldogságélmény keletkezik. Talán mondanunk sem kell, milyen nagy jótéteménye van ennek számunkra egy világjárvány idején.

Keressünk céltudatos, célirányos tevékenységeket, és tartsuk a figyelmünket csak az adott tevékenységen. Csak az legyen a tudatunkban, amit épp csinálunk, minden mást zárjunk ki. Ez folyamatos tudati aktivitást és éberséget igényel. Mindez nem könnyű, de gyakorlással fejleszthető. Ne engedjünk teret a káosz, a félelem, a sötétség erőinek a tudatban. Rendszeres gyakorlással fejlesszük a koncentrációnk készségét, és a többi jótétemény majd jön magától.

Írta: Forgó Róbert